A legjobb barát?

"A kutya is csak addig aranyos állat, amíg a seggedbe nem harap." (treffK)


   ...na meg addig, amíg tüzelni nem kezd.
   Sokat mondogatják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Jó barát lévén, muszáj az embert az őrületbe kergesse néhanapján. Szóval alapjában véve állatbarát vagyok. Különösen kedvelem a kutyákat. A mindent megfordító pillanat akkor következik be, amikor elég nagy ahhoz, hogy elérje a formás hátsó felem a rágószervével. Pont ezért van három darab aranyos és nem nagy marmagassággal rendelkező kutyusom. Két nagylány, meg egy kisfiú.
   Lényeg a lényeg, a két lány kutya pont a szaporodó fázisba lépett. Ez nem lenne gond, ha éjszaka nem jelenne meg még 5-6 kutyagavallér az udvarunkon. Vagy ha mindenképp muszáj tiszteletüket tegyék a szaporodásra képes "hölgyek" előtt, akkor azt ne rossz ízlésű szerenáddal kísérjék. Elvégre milyen szerenád az, amelyikben nem hallani a bendzsó lágy dallamát? Állatbarát létemre már az járt a fejemben, hogy felveszem a kapcsolatot valamelyik kínai étteremmel. Két legyet ütnék egy csapásra: Nyugalom és pénz. Mennyibe is megy a kutyahusi kilója? Aznap reggel kilenckor tudtam csak időt szakítani egy három órás szunyára.
   Nem volt mit tenni, fel kellett vegyem a harcot a kutyahadakkal. Első lépés megismerni az ellenfelet. hu.wikipédia.oergé, keresés: Kutya. Hmmm, semmi. Mi lehet a sebezhető pontja? Meg is van! A cipőm az. Három adag "lőszerrel" nekivágtam a sötét udvarnak. Hopp, egy kutya, és már repült is a cipőm. Nem talált. A következőt is elhibáztam. Az utolsó cipőt már csak egy halvány kutyasziluettre lőttem el. Mikor már észrevettem a kutya tényleges alakját, méretét már késő volt. Itt vagy Ő, vagy én futamodok meg. Egy nagy német juhász állt előttem. Érthető okok miatt nem kívánkoztam felajánlani neki a habtestem egyik porcikáját sem finom falat ként. Úgy egy pillanatra megállt bennem a vér, de szerencsém volt. A nagyra nőtt jószág megfutamodott. A háborút megnyertem, de három lestrapált cipőm bánta. Egy fél perces csendet kérek ezen lestrapált lábbelik búcsúztatására, melyek egykoron végigkísérték mindennapjaim, majd feláldozták maguk azért, hogy én nyugodtan alhassak. R.I.P.