Iskola, ahogy én látom

"Az iskola olyan, mintha az életet egy 12 éves börtönbüntetéssel kezdenénk, amelynek során valójában csak rossz szokásokat sajátítunk el." (John Taylor Gatto)

   Rögtön javítanám 14 éves büntetésre. Megúszhattam volna 13-al, csak 17 évesen mindennél nagyobbnak tituláltam az agyam kapacitását. Már tudom, hogy akkor tévedtem, mert most vagyok okosabb mindenkinél. Aztán ha úgy adja a sors (vagyis az érettségi), és még a büdzsé is megengedi, akkor egyetem.
   Szép lesz ez. A fél életem a padban szenvedem végig, hogy majd a második felében a Mekis hambit áruljam a dagi gyerekeknek. Bezzeg ha meglenne nekik is az a tudás, ami nekem, akkor inkább a Decebal piacon vennék a finom falatokat. Nem olyan rossz az a hambi, csak meg kell mondani: "-Uborka NYET!" ...és ha szerencséd van, akkor még meg is értik. Esetleg lehet még próbálkozni románul és magyarul.
   Jól eltértem a tárgytól. Szóval hat évesen volt az első alkalmam megérezni a krétapor illatát. Na nem mintha akkoriban olyan nagy zseni lettem volna. Kicsit felbosszantottam akkori óvónőmet, aki egy évvel megsürgette az előléptetésem. A mintadiáktól messze álltam, persze anyám úton, útfélen dicsekedett a tanulmányi eredményeimmel. Azt az infót természetesen visszatartotta, hogy nálam talán csak Kisdedke volt a legrosszabb. Azt hiszem harmadikban volt az az első és jelen pillanatig utolsó esemény, hogy elkaptak puskázni. Simán ment volna, csak beárult egy osztálytársam. Valami mackós román meséről írtunk dolgozatot, ha jól emlékszem.
   Eltelt négy év az ovi óta és közeledett az újabb előléptetés. V. osztály. Már nem a földszintről tekintettünk az iskola meggyötört, ápolatlan bokrokkal teli udvarára. Na nem mintha madártávlatból szebb lett volna, de egy új sportággal ismerkedhettünk meg. Ki tudja messzebb juttatni a nyálmirigyeiből felszabaduló emésztőnedvet? Szerintem nem meglepő, hogy koronázatlan bajnok voltam! Ha valami csínytevés volt a téma, akkor igyekeztem az élen járni. Nem mellékesen új barátokra is szert tettem. Sika, Rafi, Béci, Szepcsi, Csongi és biztos kihagytam még valakit, de remélem nem olvassa, így nincs is oka megsértődni. Nyáron a közeli bányatavon lubickoltunk, gyíkokra vadásztunk az iskolaudvaron (nem, nem bántottuk őket, mind élve hagyta el a kezünket), a szondánál bújócskáztunk és a szénásszínben villogtunk, hogy melyikünk tud trükkösebb szaltót dobni. Nem kell részletezzem, hogy miért kaptam ebben az időben a "kenguru" becenevet. Télen nem volt mit tenni, maradt a jó öreg szánkó, meg a házi tákolmányú hokiütővel történő, -hokinak aligha nevezhető- "csúszok-esek-szakad a jég" játékunk. Karitatívak voltunk: Megkíméltük a csukára vadászókat a lékfúrástól.
   Sajnos ez az idő is elmúlt. Törött reményekkel kénytelen voltam felrúgni a "mérnökleszek" tervet, majd szakiskolába menni. Nyilván ti is voltatok fiatalok, így tudjátok mi történik akkor, amikor egy vidéki fiú a városba jut. Szóval három hetet jártam -ezalatt 12 órán volt jelenésem- a Transilvania iskolába. Nem vicceltek: itt vagy én megyek el, vagy nincs jövőm az iskolájukban. Értettem a célzást, így beiratkoztam a hozzám térben legközelebb eső iskolába, agrotechnika szakra. A megszokott egy baráti kör helyett már kettővel büszkélkedhettem. Volt egy amelyik az osztálytársaimból verbuválódott össze, míg a másik viszonylag rossz arcokból állt. Előbbi a mai napig megmaradt, viszont a legszebb napjaim köthetőek az utóbbihoz. Velük nem volt limit, nem volt vége a bulinak, amíg volt szesz és nő a környéken. Ekkor még igazán nagy lábon tudtam élni. Persze megvolt az ára. Később keményen lehúztak és hogy teljes legyen az összkép, még a pofám is átrendezték. Életem egyetlen csonttörése egy orrba taposásnak titulálható. Nem gond, nem bánom, összességében jó volt addig a három évig úgy élni. Erre a kis időre, de eldobtam a "kenguru" nevet, majd felvettem a "cserebogár" jelzőt. Akkor még nem tudom miért kaptam ezt a nevet, de utólag belegondolva a név találó is volt. Három évig csak habzsoltam az életet, majd kifejlődött belőlem a keveset zabáló, takarékos cserebogár. Szerencse, hogy voltak az osztálytársaimból létrehozott baráti társaság, -Lio, Leo, Kev és Dzsoti, akit ma már nem igazán látni- így nem maradtam egyedül. Rájuk számíthatok a mai napig is és ez a legjobb dolog, amit az iskola csak adhatott.
   XII. legelején ott hagytam a sulit. Persze később megbántam, de nem csak a tudáshiány miatt. Ebben az időben alakulhatott ki az a magába forduló énem, amit enyhe túlzással a Magdi Anyus Fétisben megismerhettetek. A barátok egyre távolabb kerültek. Később természetesen visszairatkoztam és itt vagyok most.
   Vicces, hogy a suliról szeretnék írni, mégis a múlt és a jelen barátait vettem sorba. Tanulság? Ha tanulni szeretnél, akkor inkább kapj fel egy átkozott könyvet, mert a suliban sok tudás nem ragad rád. Ezt kellene nekem is tenni, ahelyett, hogy blogot írok. VISZONT! ...az iskola az a hely, ahol megtalálhatod a helyed a társadalomban!

U.I.: Az, hogy két állatnév becenevem említem nem meglepő. A több száz ragadványnévből ezeket tudtam a szöveghez rendelni.

Hideg, hó, jég, miegymás

"Itt sírt mindenki, hogy nem volt fehér karácsonyunk, meg hó egész évben. Most meg amikor lenne, akkor meg nem mersz kimenni, mert azt mondta az őszhajú bácsi az asztal mögött, hogy: NE!" (Simon, Az Arc Nélküli Manus)

   Charlie Sheen biztos fénylő szemekkel tekintene arra a temérdek fehér porra, ami most Európában van, de én nem! Jó pár éve nem ültem szánkón, így nem hogy nem tetszik, egyenesen utálom a telet. Ó, már megint ajándékozás? Ó, már megint havat kell lapátolni? Ó, már megint nem tudok kimozdulni, hogy elmenjek a Marciba? Nincs semmi, csak hideg meg jég. Mintha ez nem lenne elég, még mostanában havazik is. A hideg idő miatt biztos visszaesett a Marci bár látogatottsága, ha máshonnan nem, az én részemről mindenképp! Először is nincs kedvem ilyen hidegben újra megfagyni, csak hogy ott lehessek és játszhassak valamelyik spannal valami logikai játékot. Pedig szeretem a sakkot, a tablet, a pókert. Egy jó sör mellett ezek nagyon ki tudják kapcsolni az embert. Leszögezném, hogy itt a hangsúly nem a sörön, hanem a játékon van! Az az előny, amit a gazdaság kap karácsonykor, a visszájára fordul a további téli napokon. Arról nem is beszélek, hogy bizony az iskolalátogatási szándékom sincs a rossz idő miatt a maximumán. Addig okés, hogy művelődni kellene, de hadd ne kelljen már ezért meg is fagynom.
   Rám ugyan nem szólt a fentebb említett őszhajú bácsi, mert jómagam is igyekszem távol tartani magam a média szennyétől, de igenis kutyahideg van. Egy szó, mint száz, az én évszakom a nyár. Szabadtéri partyk és sátorozások, pancsolni egy kicsit a Körösben vagy a bányatavakban, etcetera. Nincs jobb annál, mikor a sörkertben mititeit zabálsz, szürcsölgeted a korsóból a sört és ahogy a frissítő nedű a finom étektől átitatott ajkadhoz ér, csak annyit mondasz: "Hát ez kur... kurta jó!"
   Ha már nem nyár, akkor a tavasz sürgesse meg egy kicsit magát. Akkor talán belehúzok az iskolába is. Na meg jön a nyuszi. A locsolkodás nem az én műfajom, de előszeretettel hallgatom a húgomhoz érkező locsolók verseit, és ha az elég frappáns vagy bármilyen okból kifolyólag tetszetős a fejem két oldalán található, az átlagnál nagyobbra nőtt érzékszervemnek, akkor jómagam is elismerem a kicsi művész tehetségét. Ő legalább többre vitte, mint én.
   Nem szaporítom tovább a szót: SICC INNEN, TE BÜDÖS, FEHÉR MACSKA!

Miért nincs bejegyzés?

Csak mert! Nirvána-érv feeling.

Szóval egy bejegyzés közszemlére tétetéséhez két fázisnak kell teljesülnie. Először is meg kell írnom a bejegyzést, ami akár 1-2-3 napot is felölelhet, majd a bejegyzés tartalmát egyeztetnem kell Csokidrazseval. Ugyanez fordítva is igaz. A probléma jelenleg a második lépésnél áll fent. Ugyanis én d.u. 3 óráig vagyok elérhető, míg Csokidrazse d.u. 3-tól. Értelemszerűen csak az este folyamán van időnk ezen dolgok egyeztetésére. Ha ez valakit érdekel (márpedig érdekel valakit, mert egy páran olvassák is a blogot), akkor azt kérjük legyen türelemmel. Igyekszünk jó tartalommal bíró bejegyzéseket elétek tárni, de ehhez idő kell.

Köszi puszi!

A legjobb barát?

"A kutya is csak addig aranyos állat, amíg a seggedbe nem harap." (treffK)


   ...na meg addig, amíg tüzelni nem kezd.
   Sokat mondogatják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Jó barát lévén, muszáj az embert az őrületbe kergesse néhanapján. Szóval alapjában véve állatbarát vagyok. Különösen kedvelem a kutyákat. A mindent megfordító pillanat akkor következik be, amikor elég nagy ahhoz, hogy elérje a formás hátsó felem a rágószervével. Pont ezért van három darab aranyos és nem nagy marmagassággal rendelkező kutyusom. Két nagylány, meg egy kisfiú.
   Lényeg a lényeg, a két lány kutya pont a szaporodó fázisba lépett. Ez nem lenne gond, ha éjszaka nem jelenne meg még 5-6 kutyagavallér az udvarunkon. Vagy ha mindenképp muszáj tiszteletüket tegyék a szaporodásra képes "hölgyek" előtt, akkor azt ne rossz ízlésű szerenáddal kísérjék. Elvégre milyen szerenád az, amelyikben nem hallani a bendzsó lágy dallamát? Állatbarát létemre már az járt a fejemben, hogy felveszem a kapcsolatot valamelyik kínai étteremmel. Két legyet ütnék egy csapásra: Nyugalom és pénz. Mennyibe is megy a kutyahusi kilója? Aznap reggel kilenckor tudtam csak időt szakítani egy három órás szunyára.
   Nem volt mit tenni, fel kellett vegyem a harcot a kutyahadakkal. Első lépés megismerni az ellenfelet. hu.wikipédia.oergé, keresés: Kutya. Hmmm, semmi. Mi lehet a sebezhető pontja? Meg is van! A cipőm az. Három adag "lőszerrel" nekivágtam a sötét udvarnak. Hopp, egy kutya, és már repült is a cipőm. Nem talált. A következőt is elhibáztam. Az utolsó cipőt már csak egy halvány kutyasziluettre lőttem el. Mikor már észrevettem a kutya tényleges alakját, méretét már késő volt. Itt vagy Ő, vagy én futamodok meg. Egy nagy német juhász állt előttem. Érthető okok miatt nem kívánkoztam felajánlani neki a habtestem egyik porcikáját sem finom falat ként. Úgy egy pillanatra megállt bennem a vér, de szerencsém volt. A nagyra nőtt jószág megfutamodott. A háborút megnyertem, de három lestrapált cipőm bánta. Egy fél perces csendet kérek ezen lestrapált lábbelik búcsúztatására, melyek egykoron végigkísérték mindennapjaim, majd feláldozták maguk azért, hogy én nyugodtan alhassak. R.I.P.

Az a bizonyos treff király

"A póker az a játék amely a legközelebb áll a nyugati életfelfogáshoz, melyben az élet és a gondolat egybefonódik, melyben a szabad akarat győzedelmeskedik a végzet filozófiája, vagy a véletlen felett, melyben az ember a mozgató erő, és melyben -legalábbis egy rövid időre- nem az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy az emberek mit hisznek mi történt." (John Luckacs)

   A treff Király egy nem rossz lap, de nem is a legjobb. Persze egyedül mit sem ér, így van vele egy ismeretlen lap, akit most elfogad társnak. Nincs mit tenni, ezt adta a szerencse. Várja a floppot. Talán ott rejtőznek a lapok, melyekkel igazán nagyot üthet. Talán, most az egyszer kitörhet a fogva tartója kezéből. A kézből, melynek mit sem jelent. Csak egy lap, mint a többi.
   Hogy igazán sokra vihesse, csak jól kell megjátszani. Ebbe neki már nincs beleszólása. Legyen az a véletlen, a sors, vagy akár egy isten, de rajta múlik minden. Ő csak ott van abban a bizonyos kézben, mely mintha ügyet se vetne rá, mintha értéket se rendelne hozzá. Hisz jön a következő leosztás és 1 az 26-hoz az esélye, hogy visszakapja ezt a kicsi Királyt. Legközelebb talán jobb lapot kap. Egy ászt, vagy akár kettőt is. Arra meg flop előtt mindent belead.
   Persze megadhatná a nagyvakot is, de minek? Rengeteg ezres zseton pihen mellette, így inkább eldobja. A treff Király nem kapott elég tiszteletet. Nem kapta meg az esélyt, hogy megmutassa, igenis lehet belőle még egy szörny (gy.k.: póker szakkifejezés, jelentése: 4 vagy 5 lapból álló, nagyon erős lapkombinációk).
   ...és a flop megmutatta magát. Kiderült, hogy hol rejtőzik a treff Király három testvére. Póker. Későn.
   A király tehetséges volt, de nem hagyták labdába rúgni. Elbukott, de nem a saját hibájából. Utálja azt a kezet, aki nem hagyta érvényesülni, de csak egy dolgot tehet: beletörődik. Átkozhatná azt, aki még egy kicsit sem hitt benne, de minek? Ő is csak egy lap az 52 közül.
   Van valahol egy treff Király. Vagyok én, a treff Király.

   Az élet nem póker, hát játssz meg minden kezet!


U.I.: Tudom: nem ezt ígértem. Elég depis, de hát mit vártok tőlem?... Ígérem, a következő hangulatosabb lesz.