"Itt sírt mindenki, hogy nem volt fehér karácsonyunk, meg hó egész évben. Most meg amikor lenne, akkor meg nem mersz kimenni, mert azt mondta az őszhajú bácsi az asztal mögött, hogy: NE!" (Simon, Az Arc Nélküli Manus)
Charlie Sheen biztos fénylő szemekkel tekintene arra a temérdek fehér porra, ami most Európában van, de én nem! Jó pár éve nem ültem szánkón, így nem hogy nem tetszik, egyenesen utálom a telet. Ó, már megint ajándékozás? Ó, már megint havat kell lapátolni? Ó, már megint nem tudok kimozdulni, hogy elmenjek a Marciba? Nincs semmi, csak hideg meg jég. Mintha ez nem lenne elég, még mostanában havazik is. A hideg idő miatt biztos visszaesett a Marci bár látogatottsága, ha máshonnan nem, az én részemről mindenképp! Először is nincs kedvem ilyen hidegben újra megfagyni, csak hogy ott lehessek és játszhassak valamelyik spannal valami logikai játékot. Pedig szeretem a sakkot, a tablet, a pókert. Egy jó sör mellett ezek nagyon ki tudják kapcsolni az embert. Leszögezném, hogy itt a hangsúly nem a sörön, hanem a játékon van! Az az előny, amit a gazdaság kap karácsonykor, a visszájára fordul a további téli napokon. Arról nem is beszélek, hogy bizony az iskolalátogatási szándékom sincs a rossz idő miatt a maximumán. Addig okés, hogy művelődni kellene, de hadd ne kelljen már ezért meg is fagynom.
Rám ugyan nem szólt a fentebb említett őszhajú bácsi, mert jómagam is igyekszem távol tartani magam a média szennyétől, de igenis kutyahideg van. Egy szó, mint száz, az én évszakom a nyár. Szabadtéri partyk és sátorozások, pancsolni egy kicsit a Körösben vagy a bányatavakban, etcetera. Nincs jobb annál, mikor a sörkertben mititeit zabálsz, szürcsölgeted a korsóból a sört és ahogy a frissítő nedű a finom étektől átitatott ajkadhoz ér, csak annyit mondasz: "Hát ez kur... kurta jó!"
Ha már nem nyár, akkor a tavasz sürgesse meg egy kicsit magát. Akkor talán belehúzok az iskolába is. Na meg jön a nyuszi. A locsolkodás nem az én műfajom, de előszeretettel hallgatom a húgomhoz érkező locsolók verseit, és ha az elég frappáns vagy bármilyen okból kifolyólag tetszetős a fejem két oldalán található, az átlagnál nagyobbra nőtt érzékszervemnek, akkor jómagam is elismerem a kicsi művész tehetségét. Ő legalább többre vitte, mint én.
Nem szaporítom tovább a szót: SICC INNEN, TE BÜDÖS, FEHÉR MACSKA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése